Nem állítom, hogy fáradt vagyok hajnali fél 6-kor, mikor próbálom feszítővassal felerőszakolni a szemhéjam, mert ez hazugság. A magyarban ugyanis még nem találtak ki arra megfelelő kifejezést, mit érzek ilyenkor.

Ha mázlim van, csak egy vesém rúgták le éjjel, talán párna is volt a fejem alatt és önző módon még takarót is kaparintottam magamnak. Bár ilyen gyorsan nem visz el a fagyhalál, amennyit alszom, szóval akár el is tekinthetnék tőle. Luxus.

Hirtelen bevillan, hogy az éjjel ötször is kapcsoltam villanyt a wc-be, de ha agyonütnek, sem tudom megmondani, hogy ebből akár egy is önös érdekből történt-e… Úgyhogy inkább kikúszok egy mosdókörre. Vigyázva, hogy a tükörnek még csak a közelébe se menjek, komoly károkat okozna. Jóvan, tudom, „az aki szép az reggel is szép” de aki nem az meg ne kapjon már szívrepedést a saját látványától…

Egy szó, mint száz, legtöbbször tele van fekete foltokkal az éjszakám. Mint egy durva elhúzódó gólyatábor, vagy fesztivál. Vajon miért ébredek a kanapén, ha határozottan emlékszem, hogy a saját ágyamban fejeltem meg a billentyűzetet. Később helyhiány miatt meg bemenekültem a gyerekszobába. Még ez is megvan. De a nappali.. Hogy vitt oda a GPS-em?

És egyáltalán, hogy találnak meg a kanapén reggel is, hogy hol van a lego figurám sisakjának a rácsa?? 80 négyzetméter, reggel hat, 5 óra alvás, 0 kávé.. Pfúúú… Nem gáz, úgyis keresek már néhány dolgot pár hete, épp át akartam fésülni a terepet. Hajnali tornaként nincs is királyabb, mint kúszni a porcicák közt. Mondom KÁVÉ nélkül (!!!!!) Mázli, hogy az este 8 órásiból még eszébe jut a szervezetemnek meríteni, különben a „Hol lehet az a fránya sisakrács?” kifejezés helyett egészen mást használnék.

Nekifeszülünk a felderítésnek,mint galamb a kúpcserépnek. Ez alig vesz igénybe röpke 20-30 percet. (meg kb 300 még nem ősz hajszálat) Tök simán belefér, végtére is minden reggel beérünk 8-ra, úgy, hogy fél 9-kor indulunk. Görbítjük a teret, meg más időzónában vagyunk. Ez van.

Megjegyzem, minden olyan embernek szobrot adnék, vagy minimum napi egy vállveregetést (á nem, a szobor jobb) aki zombi üzemmódban is képes saját magán kívül mást is felöltöztetni. Még ha néha fordítva is adunk fel egy-egy ruhadarabot (ha egyáltalán feladjuk..), vagy becopfozom annak a gyereknek a haját is, amelyikét nem annyira kéne, merthogy nem lány... Apró logisztikai bukfencek ezek.

Személy szerint a gyereknevelést, azon belül is a reggeleket (meg az estéket, meg az ünnepeket, meg a délutánokat, meg a hétvégéket…) felmatricáznám, hogy csak erős idegzetűeknek.. vagy úszni tudóknak. Mer ez mélyvíz barátom. Csak a búvárok kapnak oxigénpalackot, mi meg nem. És néha majd’ megfulladunk. De aztán csak megvan az az icipici sisak k***..icsi rácsa… És minden halad tovább.. :)))