…akkor minimum besüt a nap az ablakon. A hajam olyan, mint a klaudiasiffernek a taft reklámban és eleve full sminkben ébredek. A gyerekek mosolyogva, kérés nélkül felöltöznek (vagy már eleve ruhában ébrednek, és nem az előző napiban..), a rádióban a kedvenc zenéimet játsszák, terített svédasztal vár a konyhában és nekem semmi dolgom, azon kívül, hogy kiüljek a teraszra napszemüvegben, megigyam a kávém és érezzem, ahogy áramlik a csí.
Múlt héten pont még csak a közelében sem voltam ennek. Az, hogy szakadt az eső, nem sok mindenben akadályozott. Egészen addig, amíg az ágyban feküdtem.
„Neeem biztos, hogy jó ötlet a neon a fürdőszobában...” Ezt minden reggel megállapítom, ezért általában terápiás jelleggel próbálom kikerülni a tükröt. Most is így volt, csak épp vízbe léptem, ami gyanús, mert még egyik gyerek sem jött ki pisilni. Sőt egész konkrétan vízen jártam.
Szitokszó persze nem hagyhatja el a számat, mert ébrednek a Kiskorúak, de azért a „Szent habakukk” nem annyira fejezi ki az érzést, amikor meglátom, hogy ömlik a víz a mosógépből, annak ellenére, hogy véletlen sem használtam az elmúlt napokban.
Azt már mindenki tudja, aki megfordul nálunk, hogy szerény hajlékomban olyan túlnyomás uralkodik víz-fronton, hogy egy élményfürdő sírva könyörögne a vízvezetékeimért. Egy kézmosással lazán megoldható egyben a tusolás, felsőtesten lévő ruhadarabok mosása, de még egy wc öblítés is. A mosógép mondjuk eddig még nem produkált Niagara-effektet. Nem baj elzárom, áramtalanítom, majd körbeudvarolok egy szép szál legényt, hogy ugyan kapja már elemeire, még a kantáros overalltól is eltekintek, de SOS, mert 3 gyerek szennyese nem tréfa, viszont exponenciálisan nő.
Egy reggeli baki elsimítva (vagy inkább szőnyeg alá söpörve). Level 2: Szívem drága Tündér Virágszála, nem jókedvűen ruhástól csúszik ki az ágyból (az ééén ágyamból), ahogy megálmodtam, hanem csámpázik kifelé ordítva, csatolt plüssalkatrészeit húzva maga után és esze ágában sincs öltözni. Megoldhatatlan problémával állít szembe: Miért nincs neki három keze és lába?
(Hagynék időt feldolgozásra, mert nekem nem volt.Villámkérdések kategória..)
Nézek, hogy ez most komoly-e, hogy egy ilyen reggelen 7-kor kell ezt bedobni, de látom rajta, hogy nem viccel. Namámost. Az a helyzet, hogy ezt a problémát teljesen átérzem, mert én is tudnék óránként produkálni hasonló elkeseredést, de akkor már minimum 6-8 kezet kérnék, fenékig érő hullámos hajat, és címlaplány arcot. Ja meg nagy melleket..vagyis..hát melleket. Mondjuk tök mindegy, mert ha 8 kezem van, biztos nem a dekoltázsommal lenne elfoglalva az utca embere..
Próbálom vigasztalni, de rájövök, hogy a „mejt akkoj több cokit bíjnék enni” meg a „dojszabban tudnék szajadni” ellen elég nehéz ész érveket felhozni. Abban maradunk, hogy rajzolunk neki egyet egy lapra és akkor már képzeletben megvan. Továbbá biztosítottam róla, hogy én, azért nagyon örülök neki, hogy pont elegendő végtaggal rendelkezik.
Fő a nyugalom. A tusolás és a kávé majd segít. A (félig) megvigasztalt gyereket letámasztom a kanapéra a kedvenc könyvével, és mint az őrült, ki letépte láncát rohanok tusolni. Beleállok a kádba. Valószínű mivel nem írtam fel a noteszembe, hogy kettő (!!!!!!!!!) perccel azelőtt zártam el a teljes vízellátást, így csak pislogtam, hogy akkor most a csap is besz*rt, vagy miért nincs víz??
Igyekeztem túltenni magam rajta, hogy sem okos, sem tiszta nem vagyok. Fogat mosni meg ásványvízzel is lehet.. Mondjuk törött fogkefével nem annyira. De most komolyan: Hogy törsz el egy fogkefét, ha rendeltetésszerűen használod?
Nem hittem , hogy még várhat rám egyéb csapás, de persze az életem nagyrészt tévedések sorozata, mert annyira imádok a saját hibáimból tanulni. (Amiket általában jóóó sokszor elkövetek, mire kapcsol a szerverem…)
Szentül meg voltam győződve róla, hogy jól tekertem rá a kotyogósra a menetet, de egyre gyanúsabb, hogy nem. Amikor fekete lett a fehér tűzhelyem, akkor meg már egész biztos volt. Mivel a kávé a varázsdobozból elfogyott erősen gondolkodtam rajta, hogy egy szívószállal felszürcsölöm a koffeint a gázról. Gyakorlatilag zokogtam a tűzhely felett.
Jó, csak kibírom valahogy, majd iszok a pékségben. Ahova még kb. fél óra, míg az ovikör után eljutok. (aminek nekivágni koffein nélkül olyan, mint a Himalájának oxigénpalack nélkül) A péknél viszont azzal szembesülök, hogy „rögtön jövök”. Remek. Én meg rögtön elájulok, úgy lenn van a vérnyomásom...
Aznap, minden csövi, hittérítő és telemarketinges megtalált. Valamint egy oszlopnak mentem neki, egy küszöbön estem át és kinyírtam a laptopom. Továbbá lenulláztam a bankszámlám, mert úgysem tetszett már annyira az a nadrág amit kinéztem, gondoltam inkább elverem az árát mosógépszerelőre. Estefelé a Húgom megkérdezte, mitől vagyok ilyen nyugodt? Mondtam, hogy én már "ZEN kapujában" állok, túl vagyok mindenen, nincs az az Isten, hogy bármi vagy bárki felidegesítsen...
- Értem. A hűtődből mi folyik?
- Miiii?? Miiivaaaaaaaaan?????
- Rilex. Csak teszteltem, hogy mennyire vagy már a ZEN KAPUJÁBAN, de szerintem valami lehet a zárral, hogy ilyen gyorsan feladtad.... :D :D
