Tavaly ilyenkor kicsattantam, hogy már csak pár nap és kezdődik a suli és az ovi. Ekkor leforrázott egy (azóta már nem kedves) szintén három gyerekes ismerősöm véleménye, miszerint ez mennyire undorító dolog, hogy az anyák nagy része örül az iskolakezdésnek. Mert milyen jó egész nap együtt lenni a gyermekkel, közös programokat kitalálni, összebújni.

Igen ez mind nagyon jó. Én is örülök ha méhem kis gyümölcseivel egész nap csak lazítunk és fekszünk a strandon vagy a hűvös szobában. Ellenben ha a nem dolgozó (és munkát nem is kereső) ismerősömmel szemben én ezt tenném minden nap, egész egyszerűen kirúgnának.

Neki és a hasonló agysebész-filozófus szülőknek üzenem, hogy NEM vagyok rossz anya, azért, mert örülök neki, hogy hamarosan már nem kell nyúznom a gyerekeket, erőltetett programokat és kényszermegoldásokat kitalálni azért, hogy felügyelet alatt legyenek. NEM vagyok rossz anya, mert szeretem, ha van kerete a napunknak és tevékenyen töltjük azt. NEM vagyok rossz anya, mert le tudok válni a gyerekeimről és hiszem, hogy jól bánnak vele ott, ahol a nap nagy részét tölti.

És NEM vagyok rossz anya, mert van ez a fura szokásom ( az ítélkezőkkel szemben), hogy dolgozom. Könnyű úgy örülni a nyári szünetnek, ha eltartanak, és más dolgod sincs, mint 9-kor kikelve az ágyból kitalálni mit főzz (vagy hozass) ebédre.

Nem azért díjazom tehát, hogy lassan vége ennek az áldásos/áldatlan állapotnak, mert beteg vagyok és élvezem reggel korán kihajtogatni az ágyból a gyerekeim. Nem azért mert így több időm jutna magamra (dehogy). De még csak nem is azért, mert szeretem nézni, ahogy megpakolt hátizsákkal, fáradtan baktatnak ki a suliból a gyerekeim. 

Egyszerűen nagyon szűk keresztmetszet tudja úgy megoldani ezt a 10 hetet, hogy az mindenkinek üdítő és pihentető legyen. Több szendvicset csomagolok, többet hordom A-ból B-be a gyerekeket a nyári szünetben, mint év közben.

Nekünk sikerült olyan iskolát és tanítókat találni, akik a legjobbat hozzák ki a gyerekekből. Szóval azon kevesek közé tartozunk, akik tényleg több okból várják a sulit. És ettől NEM vagyok rossz anya. 

Szóval halkan súgom, ne ítélkezni tessék, hanem szépen kipróbálni a nagy átlag életét. Vagy elmenni 80 év GYES után dolgozni. És akkor majd ott is pukkan a pezsgősüveg, ha kicsit visszaállnak azok a szürke hétköznapok. ;)