Ma felnőttnapot tartottunk egy tetőtől talpig bárányhimlős és kettő duracell aktivitású makkegészséges gyerekkel.

A felnőttnapok lényege, hogy mindenben, amit csinálok aznap, segítenek a cseppségek. (Leszámítva most a leggyengébb láncszemet, aki tetőtől talpig pöttyökbe burkolózva nézte a disney összest.) Hülye egy játék, be is fejeztük asszem. 

9:00 Reggeli készül, ami tükörtojásnak indul, amiből később rántotta, majd omlett lesz. Gyakorlatilag mindent belesütöttünk, amit találtunk- a fakanál megúszta, de ez csak a lélekjelenlétnek köszönhető. Kijelentik, hogy Ők tulajdonképpen inkább palacsintára gondoltak. Mondtam, hogy ez is az, csak Új-Zélandon így eszik. Nnna, egyétek szépen. 

12:00 Függönyt varrunk, aminek a feléből aztán közkívánatra (nem én vagyok a köz) királylány jelmez lett. 9 tű állt bele a kezembe, arra, hogy mennyibe ültem bele, nem térnék ki, legyen elég annyi, hogy ennyi erővel, egy háborús filmben is szitává lőhették volna a hátsóm.

14:00 Takarítunk. „Törölgess nyugodtan azzal a fehér ronggyal, amit a fürdőben találsz drágám.” Nem, nem a tornapólódra gondoltam, de mindegy már úgyis akartam újat venni. Egy hónap használat után.

15:00 A mosógép lejár, a ruhák közé bepakoltak: 1 darab fogkrémes tubust, nemtudodmegállapítani hány darab zsebkendőt, és két fehér harisnyát. Ők ma már nem fehérek, de fizet a halál ruhafestésért, csak hagyd, hogy segítsen a gyerek.

16:00 Porszívózunk. Sikerült felosztani a műveleti területet. Meg leverni egy vázát, felszívni 5 kulcsfontosságú legoalkatrészt és majdnem leégetni a porszívót egy párnahuzattal.

17:00 Ééééén akarok felmosni felkiáltással (nem én voltam) eredményesen átesni kb. 4 liternyi felmosóvízen, ami csak a hűtő alá és a teljes konyhafelületre ömlött. Nem gyenge, viszont nagyon erős idegösszeroppanás közepette azon gondolkodtam, jobb ha kinyitok minden ablakot és koripályát fagyasztok, az legalább jövedelmezne is.

18:00 Mindenki mosogat. Mindent. Azt is, ami korábban tiszta volt, ezek szerint nem eléggé. Az utolsó üvegtálnál élő jenga lett a felépített toronyból. Az IKEA belőlünk fog megélni, mire pótolom az eszközöket. Mindegy úgysincs időm, mostanában főzni legalább van mire fogni. (Csendben hálaimára hajtom a fejem, hogy a borospoharak megúszták, mert ma szükség lesz rájuk.)

19:00 Port törlünk megint, mert abból sosem elég. Mondjuk olyan ronggyal, amiből folyik a víz, a külső winchesternek és a könyveknek mégiscsak elég volt.

19:00 Fürdés. Látom a fényt az alagút végén. Az állapotok olyanok, mint reggel 9-kor. Á, rosszabbak.

22:00 Kizuhanok a gyerekszobából. Tűbe lépek, de már fakírként meg sem kottyan. Törölközőkkel felitatom a még több helyen álló tócsát. Újramosogatom a megmaradt edényeket. Újrateregetek két fregoli ruhát. Kikészítem az ovis ruhákat, tornazsákokat. Hátbaveregetném magam, de nem érem el a hátam.

Fejben kb. 425 b*meg hagyta el a szám (jóó, egy talán hangosan is). 1 macskagyökér kapszula 3 kávé szaladt le a torkomon. Így nap végén a gerincem ketté akar nyílni, úgy érzem a Sándor palotát takarítottam végig. Méretre, nem nívóra.

23:00 Keresek egy ép borospoharat. 

P.S. Mi is az erő jele a fizikában?? Na. Annak ehhez rohadtul köze nincs. Nekem erről fizika órán senki nem szólt. Sem a szülőszobán.