Mondják, hogy minden agyban dől el. Na, nálam a fa dőlt el, de az is a nappaliban. Háromszor. Nyugalom, az újrakezdés nagymestere vagyok. Az agyamnak ehhez nem sok köze van, mert a reset gombot nem találom rajta 20 éve, és a merevlemezem is gyakran hajlik. A gondolataim és a karácsony tehát max annyi kapcsolatban voltak egymással, hogy tudtam, hogy lesz, de érezni nem éreztem semmit. Tök olyan volt, mint a spinális érzéstelenítés a császármetszés előtt.

Sok minden állt ennek a hátterében, de tény, hogy nem volt egyszerű ráhangolódni. Mondjuk a csicsergő madarak, a szikrázó napsütés sem sokat segített. Úgyhogy kénytelen voltam agresszíven mézeskalács üzemmódba kapcsolni. Kicsit túlzásba vittem szerintem és későn is fogtam neki, mert arra eszméltem, hogy éjfélkor gubancos tekintettel gyúrom be a tésztát. Fogtam és beraktam a hűtőbe, majd eldőltem a kanapén. De legalább olyan lett a lakás, mint a reszkessetekbetörőkben. Csak a pók, a hólapátos gyilkos szomszéd, meg a milliós berendezések nélkül. És az aranyfogát sem köpte ki senki.

Abban, hogy sikerült beköltöztetni az ünnepet szerény hajlékunkba, sokat segítettek a barátok, a 24 órás dezodor, a netbank, a kandallótűz-ropogás alkalmazás és a savlekötő. Ezúton is, köszi anyukámnak, hogy kis híján kinyírt a halászlével, olyan finomat csinált. A tesóm meg a hókiflibe fulladt bele majdnem, de úgy néz ki, megmarad, csak az elvonási tüneteket kezeli még nehezen.

A karácsonyi kérdések közül az egyik kedvencem (az „Iszunk valamit?” után), a „Megnézitek a fánkat?”. Persze. Szerintem zöld, tűlevelei vannak és díszek rajta. Viszoooont, a famustra tök jó indok ahhoz, ha már ott vagyunk, feltegyék az egyes számú kedvenc kérdésem.

Mikor megdicsértem a húgomék karácsonyfáját,  közölte, hogy a díszítés fázisaiban a Love story, az Egy nap és az Édes november című filmek legdepressziósabb részei mentek. Szóval örüljek, hogy Ő nem lóg rajta.

Amúgy a legjobban, a karácsonyban az éjjeli nasizást csípjük. Viszont Samu, az új hűtő, amit az Angyalka tojt, olyan intelligens, hogy nem lehet ám titokban büntetlenül behasalni és kényelmesen feltérképezni a helyzetet. Gyorsnak kell lenni, mint a villám, mert elkezd vinnyogni és beköp. Hát ki igazodik el fél perc alatt egy több fogásos vacsorán hegyekbe pakolva? Ha meg kapkodsz annak csúnya vége lehet..

Úgyhogy komoly egyeztetés és tervezés előzi meg, kinek milyen kombóra lesz szüksége, hogy álomba tudjon szenderülni. Miután pedig betegre ettük magunkat, befeküdtünk a fa alá a földre és arról beszéltük, hogy ennél több energiát és külsőséget kár is lett volna belefektetni dologba. Ugyanis, ha nem vág tarkón a szeretet, nincs kajakómád és nem tudsz reménnyel nézni a karácsonyfára, akkor kár is minden külsőség és ajándék.

De azért megtartunk mindent, tisztelettel. :)))))