Aki látott ma egy sétáló nyalókát, az én voltam, mert ki volt engedve az orbitálisan göndör hajam és passzos cuccban voltam. Namámost. Ezzel a külsővel ugye eleve halál komolyan vettek a műszaki üzletben…Pláne, hogy belépéskor nekimentem egy az eladók által nyilván egész…

Mekkora belső harmónia kell ahhoz, hogy valóban megéljük a szeretetet? A szép pillanatait, a fájdalmait, a buktatóit, a belőle való feltöltődést. A szeretet választható, vagy irányíthatatlanul belefonódik életünkbe? El tudjuk dönteni, hogy kit „akarunk” szeretni? És lehet-e…

Nem állítom, hogy fáradt vagyok hajnali fél 6-kor, mikor próbálom feszítővassal felerőszakolni a szemhéjam, mert ez hazugság. A magyarban ugyanis még nem találtak ki arra megfelelő kifejezést, mit érzek ilyenkor. Ha mázlim van, csak egy vesém rúgták le éjjel, talán párna is…