Segítek. Sehogy. Az a helyzet, hogy úgy behajtogattam megint a ruhák felét (jó háromnegyedét) a szárítóról egyből a szekrénybe, hogy esélyük sem volt a vasaló közelébe kerülni. Bűntudat? Azt is bevágtam a szekrénybe a ruhák mellé...alá.. Mert ugye a tárgyak vannak értünk, nem mi értük. Ez ilyen.

Nem főzöm ki a ruhákat, hogy aztán ropogósra vasalhassam mindet, és előfordul hogy a mosogatóba egy kis villát sem lehet beletuszkolni. A gyengébb idegzetűek ne olvassák tovább, de az megvan, hogy fél liter öblítőt elhasználsz, mert két napig elfelejted kiszedni a ruhákat a mosógépből és már mindenre hasonlít az illatuk csak a "japán kert"-re nem?

Szegény virágok meg nem tehetnek róla, hogy a házi tápláléklánc alján helyezkednek el, így sokszor inkább feladják. Azért a "kapufű", Alíz egyik új kedvenc fűszernövénye még küzd, érzi hogy szükség van rá. JA és csak nekem van a szekrényemben hely kihagyva, ahová váratlan vendég érkezése esetén mindent (mondom MINDENT) besöprök?

Ha lehetséges lenne osztódni, szerintem az Anyák nagy része minimum 10 felé szakadhatna. Mi fontos és mi nem? Mire van idő és mire nincs?(Aki azt mondja, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, az meg akkor szakítson már időt arra, hogy eljön hozzám kivasalni. Köszönöm előre is.)

Egy hosszú nap végén mikor úgy érzem, semmi érdemlegeset nem csináltam (és ebben a környezetem is igyekszik megerősíteni), becsukom a szemem. Csak félig, mert különben egyből elalszom. Látom a sok földről összeszedett játékot, a munkát, a befizetett csekkeket. Látom, ahogy három garnitúra ruhát cserélek le, per gyerek, mert ugye más a dress code az oviban, más a homokozóban és más, amikor visszajön az uzsonna, mert egy vírus minket tekintett a szerencsés kiválasztottnak. Látom, ahogy fél kézzel készítem a vacsorát, másik kézzel szedem le a totál összegabalyodott felsőt életem értelméről, hogy belemenjen a fürdőkádba, ami üres, mert valaki leengedte a vizet, teljesen érthető okból: "Hátőő a fürdőkád dugóját szállítja a teherhajó". Logikus. A Temze partján a kikötőben már nyilván tűkön ülve várják. 

Ezek után, semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy a gyerekszobában én alszom el először, hogy néha látszólag ok nélkül ledobja az agyam az ékszíjat, vagy hogy fél napig azt kívánom hogy ne szóljon hozzám senki. Hogy imádom-e csinálni, az pedig nem kérdés..