A szomszédban újabban olyan hangosan habzsolják az élvezeteket - pontosan egy bizonyos élvezetet, hogy ha ez olimpiai ág lenne, tuti aranyeresek aranyérmesek lennének benne. A jelenség alapjában véve mindenkit hidegen hagy, bármilyen forrónak is tűnik, de azért elég durva úgy enni a húslevest, hogy közben valaki üvölt, mint a fába szorult féreg. Sietve leszögezem, nem az irigység beszél (ír) belőlem, edzettek vagyunk ezen a fronton, hisz volt itt már kupi a szemben lévő lakásban, ahonnan premier plánban nyerhettünk betekintést az éjjeli pillangók életébe, ha akartuk, ha nem. De esküszöm hatan nem csaptak ekkora ricsajt. 

Az üvöltő párral más a helyzet. Gyakorlatilag a nap legkülönbözőbb szakaszaiban, a nagyjából hatvan lakásos társasház minden lakója nyilvánvalóan tudja, hogy itt most nem paradicsombefőzés zajlik épp – vagy ha igen, akkor kurvára leforrázhatta magát valaki. A fantom hangokat a gyerekeknek a legérdekesebb megmagyarázni. Szerencsére, erre semmi szükség, mert kiváló teóriákat gyártanak anélkül, hogy én megszólalnék.

-Tök furán nevet ez a csaj.

-Nem értem, miért néz ilyen ijesztő filmeket, ha úgy fél, hogy végigüvölti.

-Anya…ilyen hangja van az otthonszülésnek? (WTF?)

-Én nem tudom, mit csinált ez a szerencsétlen, hogy folyton ütik.

-Becsukjuk az ablakot? Túlordítja ez a nő a Ferdinándot. (Pedig az mégiscsak egy bika)

-Jó, de mi fájhat neki ennyire?

-Honnan jön ez a hang? Egy nőből??