Van az a film, hogy Minden kutya a mennybe jut. Na, viszont amelyik nem, az tuti, hogy bennünket környékez meg. Ami nagyon övön aluli húzás az univerzum részéről, mert pontosan tudja, hogy ebben a kis háztartásban, amit otthonnak hívunk, mindenki szeretne egy szőrös, ugató, farokcsóváló állatot (kutyára gondol mindenki erősen!!!), de sem a négyzetméter, sem az idegállapotom, sem a családi kassza nem teszi ezt most lehetővé. Így kategorikusan elhatárolódok mindenféle ebtől, de ők csak megtalálnak lépten - nyomon. Olyan ez, mint amikor egy diétázó elé odateszel minden héten egy nagy tortát, majd azt mondod neki: jaaaaaj elfelejtettem, hogy Te ilyet most nem ehetsz. Szóval így húzgálja a mézesmadzagot meg a pórázt előttünk a Mindenható.
A legindokolatlanabb helyeken bukkan fel egy-egy szőrmók, hogy levegye a családot a lábáról. Legutóbb a Citadella tetejéről vonszoltunk majdnem haza egy – mint utóbb kiderült - tisztességes házi kutyát. Mondjuk tényleg megkavarta az ember lányát (hát még annak gyerekeit) hogy egyedül bóklászott percekig. Alig volt körülötte megközelítőleg 756 ember a kivilágított szobor lábánál, akik közül simán bárki lehetett a gazdi. Valamiért azonban a gyerekeim addig szőtték a sci-fi szálakat, míg majdnem elhittem, hogy egy kóbor labradorral kell lemásznom a hegyről.
Jöttek, a „szegény, biztos fázik” meg a „nézd, Anya, milyen szomorúan fekszik” dumákkal. Mondtam, hogy ja, biztos megveszi az Isten hidege így október 31-én este 9-kor 24 fokban, szőrrel a testén. Szomorúan feküdni meg én is szoktam, de a legkevésbé vágyom olyankor rá, hogy idegenek hazavigyenek, az otthonukba hülye beceneveket adjanak, és elvárják, hogy száraz tápot egyek
A szemem sarkából láttam, hogy messzebb ül egy férfi, aki érdeklődve és mosolyogva nézi a jelenetet. Először azt hittem csak a kutya-gyerek kombó csalt mosolyt az arcára. Majd mikor látta, hogy a Krampuszok nem viccelnek, simán belehajtogatják a kabátzsebbe a falevelek és botok mellé a labradort, ekkor óvatosan közelebb jött, látványosan lóbálva egy pórázt a kezében. Nnna. Nem beteg, nem kóbor, cserébe itt van a gazdi, aki tök hülyének nézett bennünket, hogy felmegyünk a mezővárosból a fővárosba, annak is a tetejére, hogy kutyát lopjunk. A gyerekek a füstbe ment terv miatt kicsit berágtak, én viszont csak azt láttam, hogy legalább nem lett otthon egy éhes szájjal több, ami azért így fűtésszezon előtt nem baj.
