Mondják, hogy a zseni átlátja a káoszt. Elég sokat elárul tehát a szellemi képességeimről, hogy soha nem találok semmit. Ami kellene az soha nincs a helyén, ami meg nem kéne, tuti hogy a talpad alá kerül. És hegyes. Rohadtul hegyes.

Néztem régebben a müzli meg multivitamin reklámokat. Reggel besüt a nap az ablakon az IKEA-ból pattintott szobába. Apa tökéletesen borotvált arcára (pedig az arcszőr igenis szekszi) boldog csókot nyom Anya, tökéletes sminkben. Közben berohan két masszívan skandináv külsejű gyerek, hogy összeugrálja a ropogósra keményített ágyneműt. Együtt leszaladnak a lépcsőn, márksz end szpenszer pizsamakollekcióban, versenyeznek, hogy ki önt először a pocokeledelből a müzlistálkába…bohém percek, kacagás….

Na. Mondom, nálunk mi a helyzet. Szaladni mi is szoktunk lefelé a lépcsőn. Mondjuk a lépcsőházban, tehát igyekszem figyelni, hogy ne pizsiben tegyük. (azt nem mondom, hogy nem fordult még elő) Arcszőröm nekem sincs, és sminkben néha én is el szoktam aludni (meseolvasás közben)…deee mondjuk az előző napiban így akaratom ellenére is füstösek a szemeim reggel.

A gyerekeim minimum kiröhögnének, sőt be is zárnának a spájzba, ha müzlivel akarnám kiszúrni a szemüket ehető reggeli helyett, szóval nálunk a müzlistálkák ilyenkor pihennek a szekrényben. Azért szoktuk használni. Koviubit teszünk bele a pörkölt-nokedlihez. Ugrálni pedig Ők is szoktak, csak általában este (reggel igen passzívak, ami a mozgást illeti), akkor is tetszőlegesen kiválasztott személyek arcán, fején, veséjén… ki mit enged meg.

Nálunk tehát inkább csapatépítő tréninggel ér fel a reggel, bár én néha úgy élem meg, mint a passiót.

A nem mesébe (reklámba) illő tökörészés után, apró késéssel (úgy negyed és fél óra közötti), felkerekedünk egy ilyen El Camino jelleggel, annyi szatyorral és csomaggal a kezemben (nyakamban, hátamon), hogy a hómlesszek egyenesen felnéznek rám.

Hasítunk a rollerekkel, mint a szuvas fog fájása, hajunkat tépi a szél, tele vagyunk tervekkel, látjuk a fényt az alagút végén. A szemeim folyton rajtuk, a gyerekek GPS-koordinátáit minden percben tudja egy Anya. ( Kivéve mikor nem.) Baj lehetett a fedélzeti computerrel, mert egy percre szem elől tévesztettem a legkisebb közös többszöröst, aki ezt kihasználta, hogy megnézze a talajt közelebbről. Arccal és teljes testfelülettel terült el a legnagyobb tócsában, ami a megyében található. Nagyon alapos felderítést kellett végeznie, mert napok óta nem esett eső.

Szerencsére a reggeli blokk még rajta van a kis agyán így nem esik kétségbe, a többiek pedig miután összekanalaztuk, megpuszilgattuk az Aprólékot, betegre röhögik magukat, pusztán testvéri szeretetből. És ennél a pontnál, már egészen reklámba illő a reggeli mókakacagás. Mondjuk sárral beterítve, szóval inkább mosószerreklámba illő. De IKEA-s bútoraim nekem is vannak ám. Meg skandináv külsejű szőkéim is.