Mindjárt mondom ki az és miért (Te is és én is, efelől nyugodt lehetsz) , csak előbb elmesélnék egy játszótéri börleszket. Aki nem bírja a terhelést, az forduljon el.

Szóval az említett műveleti területen egy törpe fel alá csimpaszkodott a mászófalon. Én már a látványtól elfáradtam, de Ő csak mászott, mááászott, mintha a Csomolungmára tréningezne. Közel egy óra után a sherpák is feladták, és Anyuka is. Először türelmesen szólt neki, hogy azért ha kilevegőzte magát fenn a hegyen esetleg elindulhatnának haza, mert megromlik a vacsorára szánt nyersanyag a zacsiban.

Nyugtázta, hogy a gyerek - nyilván a nyomáskülönbség miatt - szelektíven hall, így előkapta a matek tudását. Előre bocsátotta, hogy háromig számol ( 2 perc alatt) és akkor Ő egy okos kisfiúval (azt nem mondta melyikkel) szépen elhagyja a játszóteret.

A gyerek meg úgy volt vele, hogy nem szar ez kéremszépen, hogy elkapkodjuk meg kell mászni rendesen azt a falat, ha már nekifogott. (Anyán látszott, hogy a fáradtságtól korántsem volt már cselekvő részese a történetnek, de mégsem hagyhatta ott a kis ördögbőrt) Ekkor jött egy olyan kérés, hogyaszongya’ : Anya szedjél leee. Mire teljes joggal kapta azt a választ, hogy ha felmentél próbálj meg lejönni, nem szeretnék már bemenni a homokba. És itt a kulcsmondat. Ezt hallván ugyanis egy szemfüles szaranya megfigyelő radarral rendelkező mintapéldány felszisszent – persze csak halkan:

„Mert mi baja lesz a homoktól? Eldobom az agyam, az ilyen anyáktól.”

Először is: dobd, de ha lehet, ne a játszótéren, veszélyes hulladék. Másodszor: mégis milyen? A gyerekkel birkatürelemmel ámde határozottan beszélt az Édesanya bevetve az évszázados trükköket, amikkel haza lehet cibálni egy gyereket. Teljesen átlagos jelenetet láthattunk, mégis akadt köztünk egy, aki hibátlanul oldotta volna meg. Nyilván nála a gyerek mindig első szóra mozdul, és ő is kimondottan vágyik rá, hogy 8 óra munka, 2 óra játszótér és bevásárlás után, halál éhesen, fáradtan és büdösen még gázoljon egyet a porban. Na, az eset után én tüntetőleg nem voltam hajlandó belemenni a homokba, és ezt hangoztattam is a gyerekeknek. Sokszor. A homok szó annyiszor hagyta el a számat, hogy szerintem kétségbe vonták a hovatartozásom.

Szóval árulja már el nekem valaki, hogy miért kell ennyire hülyének lenni? Mindenki rosszul neveli a gyereket, mert nem úgy csinál valamit, ahogy más? Létezhetetlen, hogy ilyen esetben nem az együttérzés, a bajtársi ösztön érzése fogjon el.

Velem előfordult, hogy legszebb fekete-fehér vásár és ünnepnapi ruhámban merészkedtem a játszótérre. Nem azért mert ez a hobbim, hanem mert egy értekezlet után last minute estem be az oviba és már reggel lepapíroztam a gyerekekkel, hogy ha senki nem késik el reggel, akkor borítékolhatják a délutáni játszózást. Mégsem azt kapja ilyenkor az ember lánya, hogy milyen szuper, hogy munka után egyből a gyerekekkel törődik, hanem: "Hahaha, Te helyszínt tévesztettél?" ( Te meg bolygót b.meg?)

Én szaranya vagyok például, mert előfordul, hogy fél 10-kor táncolok a gyerekekkel az ágyon, de az is, hogy fél 8-kor már ágyba dugom Őket, mert úgy ítélem meg, hogy tök fáradtak. (Vagy én esem össze mentem.) Mert nem halok éhen, csak mert a gyerek még 4 órahosszát szeretne mászókázni. Mert nem tudok (nem is akarok) minden káromkodásra gyerekbarát szinonimát. Mert hoztam egy döntést, ami a legnehezebb volt mind közül és a mai napig hiszem, hogy képes vagyok legtöbbször egyedül is elég jól (nem hibátlanul!!) csinálni a feladatokat, amikkel a gyereknevelés jár. Hibázni pedig ér, mert jó rajta nevetni, jó tanulni belőle és jó újra felállni.

Nem tökéletes képet akarok a gyerekeim elé helyezni, hanem a valóságot.

Nem azt szeretném, hogy soha ne essen el, hanem ott szeretnék lenni, hogy betapasszam a bibist.

Nem szeretném, hogy mindenhez értsen, hanem hogy találja meg, amit szeret és annak éljen.

Nem akarok mindig elvonulni sírni, mert ha nem látják, hogy én is lehetek szomorú és megbántott, akkor Ők sem mernek majd megnyílni előttem.

Nem akarom, hogy mindent elhiggyen, amit lát, azt szeretném, hogy tanuljon meg hinni magában, mert akkor kinyílik a világ.

És néha azért sem akarok belemenni a homokba.