Úgy alakult, hogy az elmúlt 5 évben tévé nélkül éltük a mindennapjaink. Csak mondom, hogy abszolút túlélhető az állapot, pláne mert helyette ott volt a világháló. Egyéb okok miatt azonban ez is megszűnt. Maradjunk annyiban, hogy a szomszéd nete mindig zöldebb. 

Nagylányosat játszottam tehát és elmentem internetet vásárolni. Végülis gyerekeket hoztam a világra, nevelem is őket, néha enni sem felejtek el adni nekik. Autót vezetek, számlákat fizetek (de még mennyit), nehogy már kifogjon rajtam a technika...hiánya.

Mondom a kisasszonynak:

-Helo. Nincs sem netem, sem tv-m. Szeretném, ha ez változna.

Azt mondja: - Oké, csak nyugalom, kérem szépen a lakcímkártyát, személyit és megoldjuk. Mindjárt kiküldök egy kollégát.

Aztahéccentségit' mondom ezek aztán fürgék. Le voltam nyűgözve: ráfrissítek a Pinterestre, Google tárhelyet szabadítok fel, már este le is szedem a szekszésnyújork összest, meg azt a rakás rajzfilmet, amiről egy fél méteres listát írtak a gyerekeim a hűtőre. 

Az álmodozásom félbeszakította a hölgy:

-Milyen típusú az előfizetés?

-Hátőőő, gondoltam ezt majd Te fogod megmondani nekem. 

Azt mondja - Akkor nézzünk egy szerződés számot!

Na, mondom nézzünk! Én nem vagyok semmi rossznak az elrontója.Számot nézni meg amúgy is nagyon jól tudok.  Nézem a monitort felcsigázva, hogy én most szerződésszámokat fogok nézegetni. Ő meg hasonló érdeklődéssel nézett az arcomba. 

Itt kezdett gyanús lenni, hogy kicsit elbeszélünk egymás mellett.

Mondom neki, figyu, szerintem vegyük újra a jelenetet, mert nem ugyanazt a filmet nézzük.

Szóval: Helo. Nincs sem netem, sem tv-m. Nem elromlott, hanem nincs. Nem is volt. Viszont szeretném ha ez a helyzet változna.

Úgyhogy könyörgöm, ki ne küldd azt a szegény kollégát, mert maximum a mikrómat tudja megjavítani. Vagy hát tudok neki munkát adni, szó se róla, de egy 80as években behúzott telefonkábelen kívül nem sok mindent talál a lakásban ami telekommunikációval kapcsolatos.

Kezdjük hát elölről:

Szia, Évi vagyok és szeretnék a világhálóból vásárolni egy kis szeletet, már feltéve ha még maradt.

És ha már ott vagyunk (meg mert nagylány vagyok), csapjunk hozzá egy tv csomit is. 

Először is  tisztáztuk, hogy mik a prioritások:hasítsanak a bitek, ne kelljen locsolni a póznát vagy sétálgatni a laptoppal, mert nem vicces ha a nemvárt fordulatnál lefagy a Lesszi hazatér, vagy a Bogyó és Babóca.

És mivel elég nehéz úgy a médiában dolgozni, hogy nem vagy rácuppanva a világhálóra, így tényleg tök jó lenne ha mielőbb megérkezne a nappalinkba a kolléga. Mondjuk tegnap. ( És azt is ünnepélyesem megígértem, hogy nem sózom rá a mikrójavítást.) 

Tudom, hogy a korrupció tilos és nem mindig eredményes, de töredelmesen bevallom, hogy felajánlottam a kisasszonynak egy tálca almás sütit, a "kollégáknak" meg egy egészalakos fotót - amin természetesen egy brazil szupermodell lenne, de ezt nekik nem kell tudni, had' iparkodjanak. 

Most vagy az van, hogy a lány gluténérzékeny, a srác meg meleg, de nem jutottam feljebb a VIP listán. Egyelőre várok türelmesen. 

P.S. A gyerekeim azóta fokozottan figyelnek arra, hogy lekapcsolják maguk után a villanyokat és csöpögésmentesen elzárják a csapokat. Szerintem a tv meg a net után, kezdik félteni a közműveket is, mert az egy dolog, hogy arra kényszerülnek esténként, hogy velem beszélgessenek, de mindezt gyertyafénynél már tényleg dögunalom lenne nekik.