Beválogattak az új Megyei Kórház tesztközönségébe, mondjuk nem kértem. A mandulám viszont kiharcolta. Tök jó, hogy automata a redőny, meg az is, hogy akkora az aulája, hogy egy bazi nagy görög lagzit is megrendezhetnek benne, de ez nem változtat azon, hogy a dolgozók olyan dolgokban turkálnak és olyan munkákat végeznek röhejes pénzért, amit sokan még csillagászati összegért sem csinálnánk meg. Az ember azért kerül be, mert beteg és segítséget vár, de nekik sem könnyű egész nap rohangálni vérző, fájdalommal küszködő emberek között. Pláne ha látják, hogy a segítségük azért hasztalan mert süket fülekre talál amit javasolnak.

A szobatársam Darth Vader például nem a higiéniáról híres és elég durva befelé növő gége stomája van. Plusz egy daganat. Hangja semmi, de a "faszom" szó (pedig nő...asszem) úgy repked az összesen 5 foga között, amikor a dolgozókról beszél, hogy én már lehet a fejére húztam volna az ágytálat. Óránként lejár cigizni, első napjának legkomolyabb küldetése volt, hogy kinyomozza, melyik a legrövidebb útvonal a dohányzó és az ágya között. Mivel rájött, hogy tovább tart az út mint elnyomni a staubot, rögtön dupla adaggal vágott neki minden kirándulásnak.

Ha valaki azt gondolná, már sötétben is letalált ezek után, az téved. Még harmadik nap is megkérdezte a tizedik füstkommandó előtt, hogy ha kilép a kórteremből (!) jobbra avagy balra induljon. Gondolkoztam, hogy kicsit elküldöm kirándulni, de tele a szint csecsemőkkel és ha elfogy a türelme, képes belehamuzni egy mellszívóba. Aztán meg beköp, hogy én voltam az aki félrevezette. Meg ugye nem csintalankodni jöttem, hanem gyógyulni, ami mondjuk a gégeosztályon elég lassan megy, ha egy nikotinkamionnal vagy összezárva.

Ezért egyik nap (mégis csak tanultam idegenvezetést,meg jó modort) elkísértem, mert "megkért" ( Így ni: "hol a faszomba is van a lépcső"?)  Hát mondom, ha ilyen szépen kéred megmutatom. Félúton mondtam, hogy innen kövesse a szagot. Visszajön és rettentően kisimult, meg boldog és azt mondja: "Sose ismeröm ki magam ezen a forgatáson." Na erre mondjuk nagyon felkaptam a fejem, mert hiszem, hogy egy szindi króford vagy ríz vidörszpún figyel bennem mélyen és ha itt forgatás van, nekem miért nem szóltak, mert legalább megfésülködtem volna, vagy kicsinosítom magam...

Szóval Ő például a tiltás ellenére is úgy kommandózott minden nap füstölni, mintha tényleg a Mission Impossible statisztája lenne. Ellenben a javaslat (utasítás, könyörgés) ellenére sem mosakodott, vagy ha véletlen igen, akkor aznap én nem.... Egy ilyen típusú beteggel tehát nem csodálom, hogy nap végén már nincs türelmük cukimukin viselkedni a nővérkéknek. 

Részemről próbáltam mindenkivel az első pár napban összehaverkodni. ( mégiscsak tű meg szike meg ki tudja mi van még náluk) A takarítónéni szívét például azzal a kulcsmondattal enyhítettem meg, amikor üres pet palackkal a kezemben odacsoszogtam és megkérdeztem, hogy a védeni akarom a fókákat, meg a jégtáblákat akkor ezzel hova kell elszaladnom? Szerintem jobb mintha én is férfi nemi szervekkel dobálóznék mondaton belül indokolatlanul. Ahelyett pedig, hogy: "Folyadék nem lösz?" megkérdeztem a diétás nővérkét, hogy mikor nyit a bárpult?

Szóval azt érzem, hogy értékelik és érzékelik, ha próbáljuk oldani a munkájukkal járó nehézségeket és ha érzik rajtunk a hálát, biztosan Ők is másképp viszonyulnak majd hozzánk. Kivéve a dokit aki felvett a wellness hétre ( ami egy külön sztori) és aki miatt szerintem egyáltalán ideküldött az univerzum, mert addig nem mehetek haza, amíg egy kedves mondatot, szót, mosolyt, gesztust, gusztust, szmájlit vagy bármit nem látok tőle. Ha nagyon nem megy, szövetkezek a nővérkékkel. Mert már ennyire a falka tagja vagyok. 

P.S. Darth Vader hazament. Ennek örömére infuziót bontottunk.