Picursztorik

A kompenzációs főzés a legszarabb problémamegoldás

2018. augusztus 08. - picursztorik

Senki nem garantálja, hogy az élet könnyű. Nem adnak a szülőszobán útmutatót a családi élethez, pedig sokszor többre mennénk vele, mint az életkezdési támogatással, amit a legtöbben elnyomnak pelusra egy másodperc alatt a déembe. Bevallom töredelmesen, én is sokáig éreztem megoldásnak, hogy a problémákat kompenzálva főzök – ez egyébként anyáink idejében generációs megoldási forma volt. Nem beszélgetünk, főzünk. Nem kimondunk, megkérdezünk, hanem bebaszunk egy pitét sülni habbal, meg mindenféle édes löttyel, mert az majd elfed mindenféle családi problémát. De cserébe ingyen kapod az insulin resistenciát.

Szó se róla, mindenki szereti, ha van egy meleg kanál a gyomrában, de azért nem az ép idegrendszere árán, a héccentségit! Ezt látván mintaként tehát, előszeretettel főztem betegre magam én is ifjú anya- és feleségjelöltként, a problémákat meg szépen betöltöttem a káposztaszármába.

Aztán mindenki ette a töltöttkáposztát pusztulásig, kettesével fogyott a savlekötő, én meg összecsaptam a tenyerem, hogy ezt is megoldottam! Lószart.

Nem látott még élő ember olyat, hogy úgy oldod meg a problémákat a gyerekeddel, a családoddal, hogy betegre tömöd. Pedig mennyien próbálkoznak vele. Fehér abrosz, vasárnapi ebéd, amit a háta közepére kíván mindenki, de elmennek, mert sértődés lesz a vége és különben is a Nénje annak idején sokat dobott a menyasszonytáncba, illik elmenni.

Igaz, hogy a politikai ellentéteken, a borzalmas családi modelleken kívül maximum a hányás bukik ki az alkoholista nagybácsiból, de őszinte érzelmek egész biztosan nem. Józsinak nincs kedve egy asztalhoz ülni a Bélával, mert rühelli, de néhány pálinkával és 3 tányér kakaspörkölttel belenyugszik a helyzetbe. A gyerekek úgy szaladgálnak, mint a mérgezett egér, a szülők csóválják egymáséra a fejüket, hogy hiperaktív a kisfiú. "Biztos a válás miatt, de hát mi megmondtuk, hogy ez lesz." Marika néninek meg több pohár van elrejtve a lakás különböző pontján, mint egy szovjet aknamezőn a gránátok, csak hogy a főzés és a hajnali kelés okozta stresszt valamivel levezesse. De csak iszik stresszel.

Mindeközben jönnek a híres mondatok: Egyetek, mert van még! Jaj gyerekek én úgy elfáradtam, úgyhogy egyetek, mert Nektek főztem! Csak az kap sütit, aki mindent megevett. Öröm nézni, ahogy esztek, lakjatok jól mert van bőven!

A gyomrod kitágult, az agyad zsong és gondolkozol, vajon mikor hangzott el a kérdés: hogy vagy? Rengetegen szocializálódnak olyan családban, ahol a kényszerfőzés, megfelelési vágy, a problémák szőnyeg alá söprése teljesen természetes. Francokat. Kicsit sem természetes, cserébe annál rombolóbb. Főzni jó, gondoskodni jó, de csak egészséges környezetben és nem mindenáron. 

Szóval úgy döntöttem a gyerekeim inkább egyenek krumplis tésztát, melegszendvicset, tojásos nokedlit sűrűbben, mert a problémákat nem oldja meg huszonöt fasírt, vagy ha a konyhában stresszel az ember. A türelem, a szeretet, az odafigyelés viszont annál inkább. Sok más mellett ezen kísérletezem mostanában, három lépés távolságra a gáztűzhelytől. #éljenekazegyszerűkaják

A szereplők a képzelet szüleményei.  Talán :) 

A bejegyzés trackback címe:

https://picursztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr914169367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása