Nem csoda, hogy az anyák szerepzavarban vannak. Tegnap azt éreztem, ha még egy negatív vagy pozitív kritikát, képet meglátok szerencsétlen (mázlista) Katalin hercegnőről, biz' Isten, alapítok egy gittegyletet, azzal a mottóval, hogy: " Ha nem úgy nézett volna ki szülés után mint egymillió dollár, akkor azért érte volna szó a ház (palota) elejét, így meg megy a szarfűrészelés, amíg a kishercegnő le nem diplomázik, hogy mennyibe került a ruha, a smink, a cipő, amiket viselt."

Amúgy ha végtelen lenne a bankszámlám, valószínű én sem léghajónak öltözök és nem az egyetlen pacskert húzom a kalács lábamra amikor elegánsan (tehát derékszögben előredőlve) elhagyom a kórház épületét.

Ami engem illet, ha valaki anno azt mondja nekem, hogy álljak ki az egész világ (vagy akár két ember) elé a performance után néhány órával, tuti, hogy beköttetek az illetőnek is egy oxitocint, csak hogy biztos összehúzza amit kell. Azért, hogy felültem az ágy szélére, minimum az örömódát vagy az áj vill szörvájvot kellett volna egy focicsapatnak elénekelnie (boxeralsóban), nemhogy az arcomba nyomjanak peterencésrúd méretű objektíveket. 

A rokonoknak is megmondtam, hogy rácsapok a kezükre, ha fél centinél jobban belelógok a fotókba.Tudták, hogy a hormonok nem viccelnek. Meg is kaptam, hogy érzékeny vagyok. Nem öregem, csak most stoppoltak össze és nyilván ezért az esztétika hiánya a teljes testfelületemen. Nem annyira mutogatnám.

Bár a hercegnőnek ugye nem sok választása volt, (anno ez lehet az apróbetűsben volt), azért mindenki a saját képességeihez mérten izomkodjon ilyenkor szerintem, mert nem divatbemutatón vagyunk.

Elegáns volt például egy makulátlan külsejű anyuka a szomszéd barakkból a kórházban, akit jól láthatóan arcon csapott a Fashion Days szele, mert olyan elegánsan lejtett a magassarkú rózsaszín pomponos papucsában, hogy öröm volt utána bokaficammal feljárni szoptatni a csepp dedet a szülészetre. Jó, ki volt írva, hogy csúszós padló, de lehet, hogy nem erre a padlóra gondolt. Na mindegy, amúgy is csak irigy vagyok. A pomponos papucsra, nem a bokaficamra, az van.

Egy bajtársam közölte a folyosón - ahol épp elfeküdtem egy padon, nagy unalmamban, meg mert a vérnyomásom leszaladt a bokámba - hogy a férje, örült neki, hogy a szülőszobán is megőrizte a nőiességét.... Még jó, hogy megőrizte, onnan jött k ia gyerek. Ha a férj ott lett volna, megkérdeztem volna tőle, hogy: Egyébként másnak is szoktál örülni barátom, vagy beéred ilyen apróságokkal?

Jó az első (két) gyereknél én is vittem be ropogósra vasalt, fehér, csipke, tüll alsóneműket, virágos neszeszerbe csomagolva, amit ugyanúgy haza is hoztam, mert jobban lekötött, hogy a tejlázam levigyem 40-ről 38 fokra, mint, hogy mit szól a doki ahhoz, hogy a homlokomig felhúzom a hasszorítót, ami gyakorlatilag összetartott a következő hetekben.

Egyébként a legendák köztünk járnak. Hallottam én is, hogy volt, akinek szülés után öt nappal már sajtot lehett reszelni a hasizmán. Az enyémből meg rétest tekerni. És? Az is gasztronómia.

Továbbá a bázison mellettem is feküdt olyan csaj, a második felvonásnál, aki szülés után 3 órával fullsminkben, kisimultan mondta, hogy: Lemegyünk egy kávéra? A "kávé" és a "menni" szavak is kiverték a biztosítékot, mert az egyiket nem lehetett, a másikat meg nem tudtam. Úgyhogy mondtam, hogy menjen csak előre majd utolérem csak megfejelem én is a mékápot, felkapom a chanel kiskosztümöt és alárejtem az infúzióstasakot.

Ahogy magához tér egyébként is az ember lánya,annyi attrocitás éri, hogy szinte visszavágyik a szülőszobára. Mint a telemarketingesek, jönnek és kérdeznek:

Akarok-e biztosítást? (ezek után bármit túlélek),

Van-e tejem (namármost hol??),

Tudom-e, hogy kell két gyereket egyszerre szoptatni?(jóhogy, ezzel a képességgel születtem),

Akarok-e fotót? (igen, kérnék, az ágyam fölé egy fekete-fehér, borostás Backham-et, köszi),

Van-e érzékenységem? (hát nemtom egy pelenkareklámon is képes vagyok sírni, szerintem aha, van)

Diéta? (huszonhat kilót híztam, tippelj?)

Akkor kéne.. (majd azt én tudom..)

Azt leszámítva, hogy az egészre tényleg nem lehet felkéSZÜLNI, a legek legje.

Amúgy a nőiességemet én is megőriztem, mert mindenkivel roppant udvarias voltam, a műtőben. Elnézést kértem például, hogy hajnalban sikerült mindenkit ébresztenem (ikreknél dupla felhajtás kell a backstageben) mindenkinek felajánlottam, hogy hozok egy kávét, sütit, de mondták, hogy igazából fél perc múlva, ha minden jól megy a teljes alsó felem nem fogom érezni, szóval ha lehet ne póverkodjak, mert elviszi a cica a lábam és az anesztes orvos magát szúrja gerincen az idegtől.

Szóval békésen ráborultam egy idegen férfi (nevezzük műtösnek) vállára és vártam a sorsom. A paravánon innen, a nevetőgáztól még stand up-oltam kicsit a teljes stábnak, egészen addig míg meg nem kérdezték, hogy akarom-e látni Őket? Mire leszögeztem, hogy ha a gyerekekről van szó, akkor naná, minden mást fedjen örök homály...